Ezen a poszton sokat gondolkodtam, mivel az egésznek csupán annyi lesz a konzekvenciája, hogy egy hülye, naív barom vagyok. De kezdjük az elején.

Zsenge fiatal korom óta bringázom, hol kisebb, hol nagyobb intenzitással. Megboldogult triatlonos koromban jellemzően többet, az utóbbi években inkább hanyagoltam (kellett a pénz piára). Nem oly rég ugyebár dolgoztam egy évet, aminek következtében összejött az a pénzmag, amiből elkezdhettem bringát építeni (ebből aztán egy hosszú és összetett folyamat lett, mert ugye a bringaépítés - akárcsak az autók esetében - egy olyan dolog, amit csak elkezdeni lehet). Sok dolgot kipróbáltam már, amikor idén júliusban rábukkantam egy hirdetésre. Már igen közel volt a lejárata és én gyors mérlegelés után úgy döntöttem, ez a bicaj - még nem is tökéletes és rá is kell költeni kicsit - bőven megéri az árát. Hát licitáltam. És nyertem. Legalábbis én azt hittem. Mint utólag kiderült, sokkal inkább vesztettem.

Lelkesen írtam hát az eladónak, kértem számlaszámot (ha valaki nem Vatera-felhasználó: errefelé az előre utalás bevett dolog), át is utaltam a pénzt, postaköltséggel együtt. Majd vártam. Vártam és vártam. Kerékpár nem jött. Írtam hát emilt, amire nem jött válasz. A telefont fütyült felvenni. Kezdtem gyanút fogni. Az sms-ekre végre jött válasz (időnként, gyakran egy nap késéssel): mindjárt feladja a gépet. Én tovább vártam. A hitegetés csak nem hagyott alább, de sem kerékpár, sem a feladásra vonatkozó bizonyíték nem jött. Sajnos Tomika az ország másik felében, Kazincbarcikán lakik, így igen költséges lenne meglátogatni (cirka 900 km oda-vissza). Mikor augusztus végén a hitegetés is megszűnt (nem jött több válasz), bekocogtam a Rendőrséghez, kezemben bizonyítékok tömegével (átutalás, az aukció adatai, levelezés, sms-üzenetek) és feljelentést tettem.

A változatosság kedvéért azóta is várok, mert ugye a hivatalos szerveknek nyilván van más dolguk is. Azért időnként felhívom őket, hogy mi a tényállás. Eddig semmi konkrét nincs, IP-cím és telefonszám alapján igyekeznek beazonosítani, de az is időbe telik, mire a szolgáltatók reagálnak a megkeresésre. Akivel telefonon beszéltem, azt mondta, mivel minden bizonnyal amatőrről van szó, nagy valószínűséggel beazonosítják. Ha megvan, lesz házkutatás és egyéb nyalánkságok (bíztam benne). Kérdés, hogy túladott-e azóta a bringán. Ha igen, akkor ráverik az orgazdaságot (szerencsére a fiatalember már elmúlt 18 éves), legalábbis állítólag. Az persze kérdéses, hogy én valaha viszontlátok-e bármit is abból, amit elbuktam, maradjunk annyiban, hogy nem vagyok túl optimista a kérdésben. De ha csak jól elverik gumibottal, én annak is örülök.

A lényeg: Török Tamás is bekaphatja!

Update 1, november 22.: megtalálták a hülyegyereket, jelentkezett is emilben, hogy, idézem: "hajlandó visszaadni a pénzem". Persze a bringát már rég eladta másnak. Plusz kér három hét haladékot, mert "nincs saját keresete". Agyad sincs, barátom.

Azt írja, hogy "a freeblogot működtető szervereken a mai napon komoly hardware probléma keletkezett." Emiatt augusztus végéig bezárólag elveszett az összes bejegyzés. Hát igen...

A FREEBLOG IS BEKAPHATJA!

Ps.: mondjuk tökmindegy, úgyis mindenki a Facebook-ot használja évek óta. Dehát ugye az elvek.

A tavaszi szünetben meglátogattam Svédországban állomásozó tesómat. Ennek a hosszú útnak a rövid zanzája olvasható belül.

Elolvasom »

Nyúlpaprikás

Hozzávalók:

• 10 dkg szalonna
• 1 közepes fej vöröshagyma
• olaj
• 1 kávéskanál pirospaprika
• nyúl feldarabolva
• kis víz
• 1 dl vörösbor
• 2 dl tejföl
• 1 evőkanál liszt

Elkészítés:

10 dkg szalonnát apróra vágunk, 1 közepes fej vöröshagymát megtisztítunk és felszeletelünk, majd mindkettőt kis olajra téve megfonnyasztjuk. Ekkor hozzáadunk 1 kávéskanálnyi pirospaprikát, rátesszük a fiatal nyúl feldarabolt húsát. Kis vizet öntünk alá, 1 dl vörösbort adunk hozzá, és puhára pároljuk. 2 dl tejfölt elkeverünk 1 evőkanál liszttel, és ha a nyúl megpuhult, ezzel óvatosan behabarjuk. Galuskával tálaljuk.

Kissé későn eszmél a banda.... Valahogy kimaradt nekünk ez a megmérettetés az előző iteráció alkalmával. De itt vagyunk! Szerény csapatunk egész pontosan este hat magasságában eszmélt, hogy van egy ilyen verseny, mely gyakorlatilag megkoronázása mindannak amit az elmúlt pár évben elkövettünk.  Ez csupán azért jelent problémát, mert ma, akarom mondani tegnap, éjfél volt a jelentkezési határidő, és egyúttal az első "lájkoljatok" verseny határideje. A nevezés sikerült végült, és mint a P-TEam, este nyolc óra negyvenkor hivatalosan is csatlakoztunk a megmérettetéshez.Határidő előtt pár órával. Ettől függetlenül, hála barátainknak, és reményeink szerint korábbi teljesítményeinknek, meglepően sok szavazatot azaz lájkot sikerült begyűjtenünk a határidő letelte előtt. A pozíciónkat továbbra is szeretnénk megtartani, és talán a jelenlegi adatok alapján, akár megnyerni ezt a vetélkedőt! Szóval számítunk a támogatásotokra... (Apropo... A Kockában mióta van diszkó???!!!!) Viccet félretéve... a csapat él, és küzdeni fog! Teszi mindezt a Mindenki Bekaphatja Crew szellemiségében, lévén az alapítók közül ketten  erősítik ezt a kimondottan jó gárdát.  Aki csak teheti, támogatandó a jó ügyet, lájkoljon minket:

http://www.egyetemekharca.hu/csapatok/the-p-team.html

Már lájkolható a dékános fotónk is:

http://www.facebook.com/photo.php?fbid=165004383557005&set=a.165003966890380.36546.119789818078462&theater

Aki meg nem teszi... az oldal szellemiségének megfelelően.... tulajdonképpen.... Bekaphatja! :D

Az utóbbi időben, nemigen írt senki a blogra. A társaság is széthullott kissé. Külön utakra sodort minket az élet. Van aki továbbra is, vagy ismét az egyetemen, van aki dolgozik. Persze tartjuk a kapcsolatot, és időről-időre újra összejövünk egy közös buli, sörözgetés, beszélgetés erejéig. Hiába, már nem egy fedél alatt lakik a banda, sőt van aki nem is ebben a városban. Mindenesetre a blog marad. Hamarosan új formában jelentkezik, és talán másban is megújul. de igazából azt remélem, hogy ismét összerántja a barátokat. Különben meg,... mindenki bekaphatja!

Amúgy mond valakinek valamit az, hogy "Minigaz"?

Spórolt pénzemből megépítettem életem első rendes bringáját. A neve azért lett Black Mamba, mert a project kiindulási alapja egy fekete Mali Mamba aluváz volt. Most, hogy nemrégiben a kerekei is megérkeztek, lassan befejezettnek is nyilvánítom a folyamatot. A műhelyben anno azt mondták, hogy a középcsapágyat még cserélni kellene, de azt már tavaszra fogom hagyni. Mostanában már úgysem fog sokat menni. Bár a ritka jó időnek hála a napokban tekerhettem, de előbb-utóbb úgyis jön a bringás holtszezon a.k.a. winter. Írnék részletes adatokat, de ez az MB, nem a Bájkmeg, úgysem izgat annyira senkit. Árat se kérdezzetek... Mivel az alkatrészek sok helyről vannak, ezért csak hozzávetőlegesen tudnám megmondani. De majdnem mindent használtan vettem, így nem volt annyira vészes. A lényeg, hogy kész a városi cirkálóm, ujjé.

Hosszú ideje nem játszottam már egy játékkal sem, hosszabb ideig. Még a régen várt nagy nevek sem kötöttek le, ragasztottak órákra a monitor elé, mint régen. Gondolom öregszem. Számtalanszor feltelepítettem pl a GTAIV-et, vagy a Call Of Duty széria legfrissebb példányát, és még utóbbit is hetekbe tellett végigjátszani, holott a single player kampány nem épp hosszú, a játékmagazinok szerint mintegy öt-hat óra játékidőt nyújt. (A COD4-et egy nap alatt játszottam végig anno...) Tegnap azonban mikor megelégeltem az After Effects képernyőjét bámulni miután nem sikerült az egyik látványos, és számomra igen hasznos effekt létrehozásának trükkjeit visszafejtenem egy már kész projektfájlból, gondoltam földobok valami játékot, pihenésképp. A választásom pedig a Mafia II-re esett.

Elolvasom »